A támasztás művészete
Támfal vesz körül minket szinte mindenhol. Nagyon régi, egyszerű találmány, ami bár sokat fejlődött az utóbbi években a lényegük szerint ugyanannak a régi megoldásnak a leszármazottjai. Tekerjük vissza az idő kerekét, hogy lássuk; honnan indult ki ez a nagyszerű ötlet. Előtte azonban foglaljuk össze, hogy mi is a támfal. Egyszerű köznyelven: olyan megoldás, ami a talajt vagy más anyagot tart meg vagy tart maga mögött. Alapvetően az a dolga, hogy ideiglenesen vagy véglegesen megtartsák, ami mögöttük van. Többféle formában, méretben és típusban, egymáshoz illeszkedő tömbökben léteznek. Talajerózió megelőzésére, víz elvezetésére vagy szabályozására, területek behatárolására, terek kialakítására szolgál. Akkor vissza a történetre. A mai Írország területén, ötezer évvel ezelőtt, már a kőfalak külső oldalát földdel, gyeprétegekkel töltötték ki, így csökkentve a falakra nehezedő nyomást. Gyakorlatilag ezek voltak a mai támfalak első példányai. Ezt megtalálhattuk a mezopotámiai zikkuratoknál (piramisoknál) is. Az egyiptomiak is használtak ilyeneket az építkezéseik során. Ők főleg a Nílus folyó megzabolásánál használtak támfalakat, hogy öntözőrendszerekbe tereljék és hogy visszatartsák egy-egy falrendszerrel az épp kiáradt folyót.
Milyen a támfal a 20. században?
A támfalak az ókor óta meglehetősen egyszerűek voltak és az adott terület környékén található anyagokból álltak. Nem véletlenül. A szállítástechnika még nem volt azon a szinten, hogy megérte volna nagy távolságokon keresztül alapanyagok tonnáit mozgatni. A XX. század azonban sok tekintetben forradalmasította a technikát. Alapanyagokban is rengeteg változás történt. Azelőtt a kő és a fa volt a legelterjedtebb, azonban ezután a legnagyobb változás a vasbeton széleskörű elterjedése volt. A két világháború igényei, érdekei világszerte felgyorsították az innovációt. A vasbeton felhasználásával az egyes elemek pontosan tervezhetővé és legyárthatóvá váltak, valamint a vasbetonnal a támfalak teherviselő képessége is drasztikusan nőtt. A XX. században folyamatosan fejlődtek a támfal gyártási technológiák és módszerek, amelyek megalapozták a XXI. századi innovációkat. A mai kompozit anyagokkal még jobban tervezhetőek, sokféle feladatra alkalmazhatóak lettek és így már ki lehetett elégíteni a robbanásszerűen növekvő igényeket is.
