A betonelemek jelenje
A multi-Blokk betonelemek hasznosságát senki nem vitatja, hiszen építhetőek belőle támfalak, kerítésalapok, kiszolgálói épületek, gabonatárolók, esetleg ideiglenes tárolók vagy magánházak, de akár gépkocsiszínek. A betonelemek igazi erőssége a gyorsaság és az állandó, folyamatosan tartható minőség, hiszen az előre gyártott betonelemeket azonnal be lehet építeni, így csökkenthetjük tárolási költségeket és építéshez szükséges szakemberek számát. Izgalmas lehetőség, hogy a modern építkezési elvárásokhoz híven, hőszigetelt és trapézlemez oldalfalú építményekhez is lehet alkalmazni a betonelemeket. Mivel ezek az elemek tűzállósága is rendkívül kiemelkedő, így gyúlékony anyagokat is lehet tárolni az ilyen elemekkel megépített tárolókban. Az így, nagy mennyiségben legyártott betonelemeknek sok hasznát tudjuk venni. Az ipari körülmények között, magasfokú minőségi elvárásokkal gyártott betonelemek így előre kiszámítható minőségben kerülnek a vásárlói réteg elé.
Milyen múltja van a betonnak?
A betonelemekhez is elengedhetetlenül szükséges betonnak hosszú története van. A beton ősét, a még mészkő zúzásával és égetésével létrehozott nyers „cement-et” homokkal és vízzel keverve hoztak létre egy habarcsszerű anyagot, amivel a köveket kötötték egymáshoz. Az évezredek során ezeket a technikákat továbbfejlesztve jutottak el a mai modern betonig. Az első betonszerű építményeket a nabateus kereskedők építették i.e. 6500 körül. Később felfedezték a természetesen fellelhető hidraulikus mész (víz alatt keményedő cement) előnyeit és i.e. 700-ra már kemencéket építettek, amivel habarcsot készítettek az építkezésekhez. Bár Egyiptomban i.e. 3000 körül a téglák kialakításához szalmával kevert iszapot használtak, de a megkötésekhez hasonló habarcsra volt szükségük. A mai számítások szerint a gízai Nagy Piramishoz több mint félmillió tonna habarcsra volt szükség. Eközben Kínában is elkezdődött a Nagy Fal építése. Talán nem meglepő módon a spektrométeres vizsgálatok szerint az itt használt habarcs kulcsfontosságú összetevője a rizs volt. A mai beton (és így a betonelemek) előfutárát i.e. 1300-ban a Közel-Keleten találták fel, amikor is az agyagalapú erődítmények külsejét és belső falait égetett mészkőbevonattal látták el, hogy az reakcióba kerülve a levegővel egy kemény védőréteget képezzen rajta. Ez még persze inkább volt cement, mint beton, de innen indult hosszú fejlődési útjára a beton és így persze a betonelemek is.
